Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember. Ez a gazdag ember, nem ártott senkinek, nem volt kártékonyféle, mint a vagyonosok nagyja, csak élte az életét. De egy nap, mikor kint a kertjében pipázgatott, arra járt az ördög. Nem örült neki, de gondolta, nem furkót neveltek a szülei, hanem férfi embert, így köszönt neki. 

- Adjon isten ördög pajtás! 

- Adjon isten szegény ember? 

- Szegény ember?- horkant fel a gazdag ember.- Hát vak vagy ördög pajtás? én a gazdag ember vagyok, nem a szegény ember! 

- De az leszel! 

- Mán miért lennék, mikor vigyázok a vagyonomra és nem szórom el ostobaságokra?

- Mondom én, hogy az leszel!- Az ördög ekkor tapsolt egyet s így lett a gazdag ember, szegény ember. Az ördög kuncogott ott, a szegény ember meg nagyon dühös lett. Próbálta fülön csípni az ördögöt, de az meglógott. Bosszús volt a szegény ember nagyon. Nagyon csúffá tették. 

Sokáig tartott, míg a szegény ember megszokta, hogy ő a szegény ember, Nagyon sokat dolgozott, pedig nem dolgozott azelőtt sokat. Alig evett, pedig régen nagyokat lakomázott. De megszokta az új életét. De éppen csak megszokta, jött megint az ördög. Hát nagyon nem örült neki, haragudott rá, de nem volt furkó így köszönt neki. 

- Adjon Isten ördög pajtás! 

- Adjon isten házas ember! 

- Házas ember?- Illetődött meg a szegény ember- Te keversz engem valakivel ördög pajtás! Én vagyok az a szegény ember! 

- Mondom én, hogy házas ember leszel! 

- Ne őrjítsél már meg, hogy lennék én házas ember? Hát amikor lett volna miből enni adni az asszonynak meg a gyerekeknek akkor se voltak, há' pont most lenne mikor nem tudnám etetni őket? 

- De mondom én, hogy az leszel!- a vitát ismét tapssal zárta az ördög, így lett a szegény ember házas ember. No az ördög kuncogott, de nem bírta elkapni a házas ember, mert addigra megszökött. Bosszús volt a házas ember, hogy az ördög már megint kibabrált vele, legalábbis ekkor még úgy gondolta. 

Az asszony nagyon zsörtölődős volt a gyerekek pedig nagyon harsányak s bár gyakran gondolta a házas ember milyen jó is lenne egy kis csönd meg egy kis magány ah áznál, a gyerekek és az asszony nagyon a szívéhez nőttek. Sokkal könnyebben megszokta a házas életet, mint a szegénységet. Sokszor arra gondolt, hogy lehet az ördög ki akart babrálni vele, de valójában jót tett vele. no de telt múlt az idő és harmadjára is felbukkant az ördög. No hát a házas ember már nagyon nem szívlelte, hogy ott van, tudta, hogy valami rosszban sántikált, de nem volt furkó továbbra sem, így köszönt neki. 

- Adjon isten ördög pajtás

- Adjon Isten öreg ember! 

- Öreg ember?- kérdezett vissza a házas ember.- Ördög pajtás, te engem nagyon keversz valakivel, nem vagyok én öreg! 

- De az leszel! 

- Leszek majd hatvan meg hetven év múlva, de nem most! Hát olyan vagyok, mint aki tegnap született! 

- Mondom én, hogy az leszel! - az ördög tapsolt egyet s a házas ember így lett öreg ember. De nem csak öreg ember lett belőle, hanem 99 éves apóka lett. Az ördög kacagott. Csak amire nem számított, hogy az öreg ember is megakarja fogni, meg is fogta! Ráfektette az asztalra s elkezdte verni a sodrófával. Nagyon megruházta az ördögöt, alig tudott elmenekülni, de nagy nehezen meglógott. A pokolig meg se állt az ördög pajtás. 

Eltelt három nap, s az öreg ember, mivel már 99 éves volt, meghalt. Fölment a Mennyországba, de ott Szent Péter nem engedte be. Mint kiderült, látták fentről, hogy sokat jár arra az ördög és azt gondolták azért, mert nagy barátok az öreg emberrel. Így a pokolra került. No az öreg ember nagyon bosszús lett! Ott a pokolban a legnagyobb démon bele akarta tenni az üstbe, de az öreg embernél volt a sodrófa, így fogta és elverte a démont. jaj de megijedt az összes pokollakó az öreg embertől- No figyeljen ide az összes ördög, démon és lúdvérc! Adjátok oda azt az ördögöt, aki csúffá tett engem, különben mindegyikőtöket elverem a sodrófával!- nem is kellett több odaadták az ördögöt, no fogta, rátette a pokol legfeketébb asztalára és jajj de verte a sodrófával az ördögöt! 

- Várjál! Várjál, ne verd tovább a hátamat! Átváltozok vasalóvá és visszarepítelek az élők közé, csak pattanj a hátamra! - No az ördög vasalóvá vált, az öreg ráállott a hátára és huss, vissza is repültek az élők közé. Az asszony meg a gyerekek nagyon megörültek. Az ördög távozni akart, de az öreg ember gyorsan fülön csípte.

- No te ördög! Az asszony meg a gyerekek szívemnek kedvesek, ők maradnak, de az öregséget, meg a szegénységet  vigyed el a házamból! 

- Úgy lesz, úgy lesz! 

-  Osztán, a Szent Péternek is szóljál, hogy mi nem vagyunk cimborák, nehogy megint a Pokolban találjam magamat! mert ha én megint oda kerülök, addig foglak verni, amíg ki nem alszik a Pokol tüze! 

- De az mindörökké ég és még két napig! Jól van, jól van, szólok neki! 

Az ördög tapsolt s az asszony maradt a gyerekekkel, de az öreg, szegény ember, újra ifjú és gazdag lett. Így lett újra a gazdag ember. Azóta a gazdag ember mindig segít a szegényeken, mert volt a cipőjükben. Azóta viszont boldogan él...hacsak nem tapsolt egyet az ördög pajtás.