Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, kit úgy ismertek: Bombi koma. Ezt a Bombi komát úgy képzeljétek el, hogy nagy lelógó fülei, barna szőre és csillag szemei voltak.

Bombi koma kedvenc elfoglaltsága volt, hogy szabadon rohangászott az erdőben. Rótta a köröket kifulladásig. Mikor már elfáradt, elment a tóhoz lepihenni. Körülnézett és ha se farkas, se róka, se héja, se vadász nem volt a közelben, akkor lefeküdt, behunyta a szemét és sziesztázott. Így pihengetett Bombi koma minden áldott nap.

Ám egy délután, a pihenése nem volt teljesen zavartalan. Arra járt, egy gonosz, fekete medve. Meglátta Bombit. Odaosont hozzá és amíg a nyúl aludt, ő rálépett a fülére, de nem pusztán véletlenből, hanem rosszindulatú tréfából. Azon szórakozott ez a kegyetlen medve, hogy ez a szegény nyúl, hogy fájlalja a fülét. Mikor már nem ácsorgott rajta, Bombi felpattant és kikérte magának ezt a barátságtalan tréfát. A medve erre úgy pofon csapta szegényt, hogy a tó másik végéig repült.

A medve, mint aki jól végezte dolgát, eltűnt az erdőben. Csakhogy ezt a Bombi koma nem akarta annyiban hagyni, hiszen úgy felbosszantotta ez a medve.- Irgum-burgum, te gonosz medve, na várj csak, majd én ellátom a bajodat!- mondta a nyúl, majd utána szökkent. Ment-ment az erdőben, de nyomát vesztette egy idő után. Dühösen járt a nyúl föl és alá, nem törődött senkivel és semmivel. Ahogy ugrándozott, útjába akadt egy farkas, de annyira dühös volt a medve tréfája miatt, hogy tudomást se vett róla. A farkas csodálkozott, hisz eddig minden nyúl riadtan elfutott előle.

• Ejnye Bombi koma, de furcsa vagy, hát meg se ijedsz az öreg farkastól?
• Tudod, most nem érek rá tőled félni, mert meg kell keresnem egy medvét, aki bántott engem! Ki kell porolnom a bundáját! Az most az első!
• Egy medvét? Egy nagy, zömök, fekete medvét?! Irgum-burgum, az a medve!- dühöngött a farkas, amint ezt meghallotta.
• Tán ismered? Téged is megtréfált? - kérdezte Bombi.
• Ha még csak megtréfált volna! - Majd belekezdett a farkas a mesélésbe.- Az úgy volt, hogy az a medve hozott nekem, egy szép nagy hússzeletet. Azt mondta a vadásztól kapta, ajándékba és ő ezt nekem ajándékozza barátsága jeléül. Beleharaptam jóízűen, hát nem tele rakta a medve kaviccsal? Beletört néhány fogam és azok annyira fájnak, hogy a többivel se tudok rágni. Mindennek a tetejébe, kiderült, hogy nem kapta, hanem lopta azt a húst a vadásztól, aki azt hitte én voltam a tolvaj, majd a kopói végig kergettek az erdőn.
• Akkor gyere velem! Náspángoljuk el együtt. Tudod-e innen merre ment?- A farkas gondolkodott, majd rábólintott és amíg tudta, mutatta az utat. A mocsárban aztán újra nyomát vesztették. Viszont ott volt egy kis béka, aki furcsállta, hogy farkas és nyúl nagy barátságban kószál.
• Ejnye, de furcsa páros vagytok! Nem mindennapi errefelé!- brekegte a béka.
• Egy medvét keresünk béka koma, ki bántott minket, mi pedig kiporoljuk a bundáját! Nem láttad erre?
• Egy medvét? Egy nagy, zömök, fekete medvét?! Irgum-burgum, az a medve!- dühöngött a béka, amint ezt meghallotta.
• Tán ismered? Téged is megtréfált? - kérdezte Bombi és a farkas.
• Ha még csak megtréfált volna! - Majd belekezdett a béka a mesélésbe.- Tudjátok ez a buta medve, amint meglátta a nagy nyelvemet, rögtön kigúnyolta. Én az elején nem törődtem vele, elengedtem a szavait és békésen vadásztam a legyekre. No de mikor ráunt a tréfákra, megragadta a nyelvemet és csomót kötött reá. Napok óta nem fogtam vele egyetlen legyet sem és beszélni is csak nehezen tudok.
• Akkor gyere velünk te is! Náspángoljuk el együtt! Tudod-e innen merre ment?- a béka gondolkodott, majd rábólintott. Mutatta az utat, ameddig tudta, aztán ismét nyomát vesztették. De egy nagy fa alatt, észrevettek egy harcost. Egy japán embert, egész pontosan egy szamurájt.
• Ejnye, de furcsa, nem mindennapi társaság vagytok!- mondta nekik a szamuráj, mikor fölébredt.
• Egy medvét keresünk nemes szamuráj, ki bántott minket, mi pedig kiporoljuk a bundáját! Nem láttad erre?
• Egy medvét? Egy nagy, zömök, fekete medvét?! Irgum-burgum, az a medve!- dühöngött a szamuráj, amint ezt meghallotta.
• Tán ismered? Téged is megtréfált? - kérdezték a többiek.
• Ha még csak megtréfált volna! - Majd belekezdett a szamuráj a mesélésbe.- Tudjátok, megkértem a császár lányának a kezét, de az apja azt mondta, csak akkor lehet ő az enyém, ha a legjobb harcosát legyőzöm kardvívásban. Gondoltam pihenek egyet a nagy harc előtt. Ez a medve megígérte nekem, hogy vigyáz a kardomra, míg én bóbiskolok. De ez a komisz medve, hát nem kicserélte egy játékkardra az én kardomat? Csak a párbaj előtt vettem észre a cserét. Az egész udvar rajtam nevetett. csorba esett a becsületemen! A régi kardomat ez a komisz medve egy folyóba dobta és eltűnt. Új kardot pedig nem tudtam kovácsolni, mert az esetnek híre ment és egy kovács se adott nekem helyet a műhelyében.
• Akkor gyere velünk te is! Náspángoljuk el együtt! Tudod-e innen merre ment?- a szamuráj gondolkodott, majd rábólintott. Mutatta az utat, ameddig tudta, de ismét elvesztették a nyomát. Aztán egy fa tetején egy vadászó indiánt vettek észre. Az indián észrevette őket és lemászott hozzájuk.
• Ejnye, de furcsa, nem mindennapi társaság vagytok!- mondta nekik az indián.
• Egy medvét keresünk nagy vadász, ki bántott minket, mi pedig kiporoljuk a bundáját! Nem láttad erre?
• Egy medvét? Egy nagy, zömök, fekete medvét?! Irgum-burgum, az a medve!- dühöngött az indián, amint ezt meghallotta.
• Tán ismered? Téged is megtréfált? - kérdezték a többiek.
• Ha még csak megtréfált volna! - Majd az indián, belekezdett a mesélésbe.- Tudjátok, a törzsemnek három szentállata volt. A róka, a bölény és a sasmadár. Egy nap, eljött a falunkba ez a medve és kikérte magának, hogy miért nem szentállat számunkra a medve is. Mi elmagyaráztuk neki, erre ő, fogta és a törzsfőnökünk tolldíszét tönkretette, majd elszökött. Azt a tolldíszt a törzsfőnök még a szellemektől kapta ajándékba, így mikor az tönkrement, elvesztettük a szellemek kegyét is. Nyilaink nem találtak célba, növényeink nem nőnek. Azért jártam erre, hogy megkeressem azt a kilenc madarat melyek tollából készítették a törzsfőnök fejdíszét. Igen ám, de egyikből sem találok egyet sem.  És már fogytán a vizem is, meg az élelmem is.
• Akkor gyere velünk te is! Náspángoljuk el együtt! Tudod-e innen merre ment?- az indián gondolkodott, majd rábólintott. Mutatta az utat, ameddig tudta, aztán ismét nyomát vesztették. Ám észrevettek egy afféle ördögfélét, egy ördögfiókát. Alig volt nagyobb, mint Bombi koma,  a bőre fekete volt, mint a szurok, na meg vörös kecskepatái és kecskeszakálla volt. Ott bosszankodott és morgott egy kőnél. Aztán ő is észrevette őket.
• Ejnye, de furcsa, nem mindennapi társaság vagytok!- mondta nekik az ördögfióka.
• Egy medvét keresünk ördög koma, ki bántott minket, mi pedig kiporoljuk a bundáját! Nem láttad erre?
• Egy medvét? Egy nagy, zömök, fekete medvét?! Irgum-burgum, az a medve!- dühöngött az ördögfióka, amint ezt meghallotta.
• Tán ismered? Téged is megtréfált? - kérdezték a többiek.
• Ha még csak megtréfált volna! - Majd belekezdett az ördög, a mesélésbe.- Engemet minden ördögök királya, Lucifer, felküldött ide, hogy rémítsek meg pár csíntalan kölköt, hogy ha rosszcsontok lesznek, elviszi őket az egyik ördög testvérem. Na már most ha egy ördög haza akar jutni, akko' kénporból kell egy kaput festenie egy kőre. Miután ráijesztettem ezekre a rosszcsontokra, indultam volna hazafelé. Hát ez a komisz medve nem letörölte a kaput mikor megjöttem? Tartalékot meg ugye nem hoztam, mert ki gondolta volna, hogy valaki letörli az én kis kapumat!?  Még ki is gúnyolt, majd úgy eliszkolt innét, hogy még csak megleckéztetni se tudtam! Én pedig nem tudok hogy hazamenni!
• Akkor gyere velünk te is! Náspángoljuk el együtt! Tudod-e innen merre ment?- az ördög gondolkodott, majd rábólintott. Mutatta az utat, ameddig tudta, aztán ismét nyomát vesztették. Ekkor ijesztő hangokat hallottak, mitől megrémültek. Hát egy sánta csontváz jő ki a bokrok közül, de elesik és darabokra hullik. A hat koma megszánja és összerakják. Miután megköszönte a segítséget, a csontváz is rázendített arra, amire a többiek.
• Ejnye, de furcsa, nem mindennapi társaság vagytok!- mondta nekik a csontváz.
• Egy medvét keresünk csontváz uram, ki bántott minket, mi pedig kiporoljuk a bundáját! Nem láttad erre?
• Egy medvét? Egy nagy, zömök, fekete medvét?! Irgum-burgum, az a medve!- dühöngött a csontváz, amint ezt meghallotta.
• Tán ismered? Téged is megtréfált? - kérdezték a többiek.
• Ha még csak megtréfált volna! Sőt! Ami azt illeti én akartam tréfálkozni, vele!- Majd belekezdett a csontváz a mesélésbe.- Mióta az eszemet tudom, a falu melletti erdőben éltem. Tréfa gyanánt az erre járókat, mindig megijesztem és mikor rájönnek, hogy csak tréfálok és nem bántom őket, együtt nevetünk az egészen. Hallottam, hogy ez a medve is szereti a komisz tréfákat, gondoltam őt is megvicceltem. De miután megijesztettem nem nevetett, hanem felmorgott és ellopta az egyik sípcsontomat és azóta csak sántikálok! A falubéliek már nem ijednek meg tőlem és nem velem, hanem rajtam nevetnek.
• Akkor gyere velünk te is! Náspángoljuk el együtt! Tudod-e innen merre ment?- a csontváz gondolkodott, majd rábólintott. Elvezette őket egy faluba, ahol ismét nyomát vesztették.

Az egész falu kijött rácsodálkozni a dologra. Hiszen mikor látni együtt a Bombi komát, a farkast, a békát, a szamurájt, az indiánt, az ördögfiókát és a csontvázat egy csapatként haladni, ugye? A falu legidősebb nénijének elmesélték mi járatban vannak erre.- Egyetlen medve van errefelé. Ezen az úton haladjatok végig, s meglelitek a barlangját!

Követték a néni útmutatását, majd el is érkeztek egy barlanghoz, ahol is ott ácsorgott egy medve. Hát elkezdtek haladni felé, hogy elnáspángolják, de ahogy közelebb értek, észrevették, hogy csakugyan találtak egy medvét, de ez nem az a medve. Ennek a medvének világosabb volt a szőre és jámborabb volt a tekintete. - Szervusztok, mit tehetek értetek?- kérdezte a mackó tőlük barátságosan. Ekkor a komák nevében a Bombi felszólalt- Kedves mackó, mi egy másik medvét keresünk, ki mindnyájunkkal komiszkodott és ezért szeretnénk megleckéztetni.- A mackó egyből tudta, hogy Bombi koma kire gondolhatott.- Ejnye, akkor már értem miért akart barlangot cserélni velem a fivérem. Akiről te beszélsz kedves nyúl, az a bátyám, Mogorva. Én Kedves vagyok. Biztos fáradtak vagytok. Épp ebédelni készültem, nem csatlakoznátok hozzám?- Hát szó mi szó, a komák tényleg fáradtak voltak, így elfogadták a meghívást.

Ahogy ebédeltek, mind elmondták Kedvesnek a problémájukat.- No egyet se búsuljatok barátaim! Én helyre tudom hozni, mit Mogorva elrontott.- És emígy is tett a mackó. Bombi fülét és arcát bekente kenőccsel, hogy ne fájjon, a farkas letört fogait kihúzta, hogy tudjon végre rágni, a béka nyelvét kicsomózta, a szamurájnak műhelyet adott, hogy új kardot kovácsolhasson, az indiánnak oda adta a tollgyűjteményéből azt a kilencet, amire szüksége volt, az ördögfiókának adott kénport, a csontváznak pedig fából faragott egy új sípcsontot. A komák azt se tudták örömükben, hogy hálálják meg Kedvesnek a sok jót. Kedves csak annyit felelt- Legyetek a cimboráim örökre és ma este aludjatok a barlangomban.- A komák még sokáig ettek-ittak, mulattak, nevettek, majd Kedvessel együtt, álomra hajtották a fejüket.

Másnap reggel elbúcsúztak barátjuktól és útra keltek, hogy megkeressék Mogorvát. De öt lépés után a csontváz azt mondta: barátaim, nekem fontosabb, hogy Kedvesnek viszonozzam a jót, minthogy bántsam Mogorvát.- majd elköszönt és visszafordult. De még öt lépés múlva, emígy tett az ördög is. Még öt lépés múlva így tett az indián vadász. Még öt lépés múltán így tett a szamuráj, majd még öt lépés múlva a béka és őt követte a farkas. Végül a Bombi koma felsóhajtott- Igazuk van. A barátság előrébb való, mint a bosszú.-,  majd ő is visszafordult.

Azóta a hét koma minden hónapban egyszer meglátogatja Kedvest a barlangjánál. És bár Mogorva nem lett megleckéztetve, örök életére barátok nélkül maradt és szomorú, magányos volt élete végéig.

Kedves és a hét koma pedig, azóta is boldogan mulatnak, ha meg nem haltak. Legyetek hát olyanok, mint Kedves!