Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. Ebben a kis faluban lakott egy igen kedves rokonom, Pikó öcsém.

Pikó öcsém mán évek óta gondolkodott rajta, hogy "Ejj csak el kéne egy asszony a házhoz" de valahogy sose talált magához való menyecskét. Ám egy nap, a falu legszebb jánykája, kiállott a főtérre és azt mondta: Legények, legények, jó magam is eladó sorba kerültem, ideje férjet találnom, de az nem lehet ám akárki! Csakis a leglegényebb legény lehet a párom!

No, ezután szétszéledtek a legények s mind gondolkoztak azon, hogy ez mit is jelenthet. Pikó öcsém is ekképp tett.  "A csuda vigye el, ki lehet a leglegényebb legény vajon? A legokosabb, a legvagyonosabb? " Aztán rájött, hogy csak is az lehet a leglegényebb legény, aki a legerősebb! Mi más lehet a megoldás? No de hogy bizonyítsa, hogy ő a legerősebb legény a vidéken? Ha leáll legényekkel berkózni vagy nehéz tárgyakat emelgetni, a többi falubeli is rájön mi a megoldás.

Gondolkodott hogyan mutassa meg, hogy ő a legerősebb a vidéken anélkül, hogy a többieknek is elárulná a megoldást.  Oszt rájött: úgy mutatja meg, hogy megbirkózik a medvével! Elment hát az erdőbe. Az erdőben volt egy barlang, ott aludt a medve. Pikó elkezdett üvöltözni. - Te medve, gyere ki, mer' gyere ki ha mondom!

A medve felébredt, kicammogott barlangja elé.

- Mit csinálsz itt Pikó öcsém?- kérdezte a medve ásítozva

- No te medve! A legszebb jány a faluban kijelentette, hogy a leglegényebb legényhez megy hozzá feleségül. Én meg be akarom bizonyítani, hogy én vagyok az! Ezért gyüttem ide, hogy birokra kelljek veled, majd elvigyem a bundádat neki! No te birokra, birokra te medve!

A medve döbbenten nézett, majd egy jót kacagott Pikó öcsémen.  De abba hagyta a nevetést, mert eszébe jutott valami: még  Pikó öcsém se lehet olyan ostoba, hogy csak úgy birokra kelljen egy medvével! Biztosan van valami csapda, vagy rafinéria a dologban, mivel legyőzheti őt! Aztán milyen szégyen lenne ha mindenki azon nevetne a faluban meg az erdőben, hogy Pikó öcsém, elbánt a medvével.

- No, nem rosszból Pikó öcsém, mer' én birokra kelnék veled, de nem az a leglegényebb legény, aki lebirkózza a medvét!

- Há' akko' ki?

- Az a leglegényebb, aki lebirkózza az ürdögöt!

- No azt, hol lakik az az ürdög?

- Bent az erdő mélyén, van egy feneketlen lyuk. Az vezet a pokolba. Ha abba beleordítasz, előjön az ürdög!

Pikó megköszönte a segítséget, a medve visszacammogott barlangjába, ő meg elindult megkeresni a feneketlen lyukat.

Ment, mendegélt egyre beljebb ment az erdőben, mikor is megtalálta végre amit keresett. Szó mi szó, nem mondott butaságot a medve. Valóban feneketlen volt a lyuk. Pikó öcsém odahajolt, s beleordított: Te ürdög, gyere fel, mer' gyere fel ha mondom!

A lyukból hirtelen tűz tört elő, Pikó öcsém hátra hőkölt. Ám össze is szedte magát, mert a tűzből előjött a vörös bőrű ördög, hatalmas szarvakkal a fején.

- Mit csinálsz itt Pikó öcsém?- kérdezte némi haraggal a hangjában az ürdög

- No te ürdög! A legszebb jány a faluban kijelentette, hogy a leglegényebb legényhez megy hozzá feleségül! Én meg be akarom bizonyítani, hogy én vagyok az! Ezért gyüttem ide, hogy birokra kelljek veled, majd letörjem a szarvadat s elvigyem neki ajándékba! No te birokra, birokra te ürdög!

Az ürdög az pont úgy volt vele, mint a medve. Először döbbenten nézett.  Majd jóízűen kacagott,  majd elhallgatott. Neki is az jutott az eszébe, hogy még Pikó sem lehet olyan együgyű, hogy kihívja az ürdögöt berkózni hacsak nincsen valami titkos fegyvere, vagy valami trükk a tarsolyában. Még az is megfordult a nagy vörös fejében, hogy esetleg az angyalok védelmezik Pikót. Oszt micsoda szégyen lenne ha faluban meg a pokolban azon kuncognának, Pikó öcsém hogy elbánt az ürdöggel.

- No, nem rosszból Pikó öcsém, mer' én birokra kelnék veled, de nem az a leglegényebb legény, aki megbirkózik az ürdöggel!

- Há' akko' ki?

- Az a leglegényebb, aki megbirkózik a sárkánnyal!  

- No azt, hol lakik az a sárkány?

- Az erdő északi határán van egy hatalmas hegy. S a hegynek tetején van a fekete vár, no annak legmagasabb tornyán lakik az öreg tűzokádó!

Se szó se beszéd, az ürdög egyszer csak kacarászva eltűnt. Pikó meg se tudta köszönni a jó tanácsot, hát mit volt mit tenni alapon, elindult észak felé.

Ment, mendegélt és egyszer csak látja a hegyet, amiről az ürdög beszélt. Nagy nehezen fölmászott a tetejére. Meg is találta a sárkány éj fekete kastélyát. Hát Pikó öcsém dörömböl a kapun. - Te sárkány, gyere le mer' gyere le ha mondom!

A sárkány három fejével kinézett a legmagasabb torony ablakán. Mikor látta, hogy Pikó öcsém az, gondolta akkor ki se nyitja a kaput csak egyszerűen leszáll elé. Így is lett, a sárkány széttárta hatalmas szárnyait és leszállott Pikó elé, aki még a medvénél, meg az ürdögnél még egészen bátor volt, de most, mintha a félelem lett volna úrrá rajta.

- Mit csinálsz itt Pikó öcsém?- kérdezte a sárkány őszinte kíváncsisággal.

- Te... te sárkány...- kezdett bele szokásos mondókájába, azonban most nem olyan harsányan, hanem olyan félénken, alig mert megszólalni -  A legszebb jány a faluban kijelentette, hogy a leglegényebb legényhez megy hozzá feleségül. Én meg be akarom bizonyítani, hogy én vagyok az! Ezért gyüttem ide, hogy birokra kelljek veled...

A sárkány bezzeg nem lepődött meg mint a medve, meg az ürdög. Egyből elkezdett öblösen nevetni mély rettentő hangján. Majd mikor abba hagyta, azt mondta- No akkor birokra te, birokra!- a sárkány elkezdte csattogtatni a három állát, dübörgött a lábaival, csapkodott a szárnyaival s közben végig tüzet okádott, füstöt pöfékelve orrából!, mind a három fejével!

Hát a Pikó? Az erre úgy összegömbölyödött, hogy alig lehetett volna látni, ha a félelemtől nem reszketett volna annyira, mint a nyárfalevél. Rettegett a sárkány haragjától. A szárnyas rettenet, mikor ezt meglátta ismét kacagni kezdett. Egy kicsit meg is sajnálta őt s az jutott eszébe, miért is ne segítse Pikó öcsémet méghozzá úgy, hogy neki is jó legyen?

- No jól figyelj Pikó öcsém! Ne rettegj, nincsen okod rá. Tudod az az igazság, hogy minden héten zaklatnak engem különböző lovagok és egyéb más páncélos vitézek. Oda adom neked az egyik régen kihullott fogamat. Meséld azt, hogy leberkóztad a sárkányt, hogy a jány beléd szeressen. Cserébe csak annyit kérek, úgy meséld a történetet, hogy nem csupán legyőztél, de szörnyet is haltam, azért, hogy engem többé senki emberfia ne zaklasson a hegyemen!

Pikó öcsém megörült, hogy ne örült volna? Táncolt örömében, dalolászott és persze megígérte a sárkánynak, hogy ha rajta múlik senki többé nem zaklatja majd! Szaladt le a hegyről, meg sem állt a faluig, ahol mindenki hősnek kezelte hazug történetei után.  A jánykának akarta adni a fogat azonban ő azt nem fogadta el.

- De te leány, há' ez szerelmem jelképe! Meg a bizonyíték, hogy én vagyok a leglegényebb legény!

- Ó az biza nem te vagy!

- De láthatod, olyan erős vagyok, hogy még a sárkányt is leberkóztam!

- Csakhogy nem az a leglegényebb legény az, amelyik  a legerősebb.

- Akko' melyik? A leggazdagabb? A legokosabb?  A legszerencsésebb? A legkövérebb? A legszőrösebb? 

- Nem, nem. Az a leglegényebb legény, amelyik a legfigyelmesebb. Akinek szíve telve van szeretettel s szerelmére úgy vigyáz, mintha a legtörékenyebb, legértékesebb drágakő lenne. Ki meghallgatja mindig kedvesét, s nehéz időkben kiáll érte! Aki sose felejti el a kedvese számára fontos dolgokat. Na az a leglegényebb legény!

Erőst rácsodálkozott Pikó a válaszra. Szerintem sejtitek, hogy nem Pikó öcsémet választotta a leányzó, hisz biza ő nem ilyen volt. Persze idővel Pikó belátta, hogy a jánykának igaza vót, s egy másik menyecskével, kivel Pikó így tudott bánni, megtalálta a boldogságot. Persze ez már egy másik történet.