Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg, ki már abba a korba lépett, mikor illenék házasodni. A legtöbb legénynek az volt a gondja, hogy nem talál neki való leányzót. No ennek a hercegnek biz ilyen gondja nem volt. Jóképű volt, jól bánt a szavakkal, tetszett a leányoknak. Ezt a herceget hét leány is hordozta a tenyerén! A gond az volt, hogy a herceg is viszont szerette mind a hetet, szinte egyformán mindet.  De hát nem vihette mindegyiket oltár elé! Dönteni azonban, sehogy se tudott. Benne ez volt a szép, abban meg az, s rangban mind illett is hozzá.

- No de fiam! Hát már hét lány is keresi a kegyedet, oszt még nem vagy házas? Csak válasz egyet és csapjunk lakodalmat!

- Még nem lehet édesapám, mert nem egyszerű a döntés! Az egyiknek, a haja gyönyörű, a másodiknak a szeme, a harmadiknak a legformásabb a keble, a negyediknek a legszebb az éneke, az ötödiknek legédesebb a kacaja, a hatodiknak a legforróbb a csókja és a hetedik a világ legszorgosabb háziasszonya és a főztje is remek! Mind a héttel jól érzem magamat és mind a hét boldog lenne velem! Hát én immár hogyan válasszak?

- Akkor kérj segítséget az erdei druidától, a derék Nyiba mestertől! Ő biztos tud majd neked segíteni.

A fiú elindult hát Nyiba mesterhez tanácsot kérni. Mikor megérkezett, az éppen egy domb tetején pihent, mert egész nap az erdő népét gyógyította, jó druidához méltóan.

- Mi szél fújt felém, drága hercegem?

- Kedves, derék Nyiba mester, nősülnöm kellene! De hét leány felé is húz a szívem. Nem tudom eldönteni, kit válasszak, kit vigyek az oltárhoz. Tudsz nekem segíteni?

- Kedves hercegem. Őszintén belenéztél szívedbe? Annak legmélyebb, legeldugottabb részére?

- Igen, igen, hogyne, de választani nem tudok a hét leány közül akkor sem.

- Tudod, mondani szokták, nem az az igaz szerelem, ha valakivel el tudod képzelni az életed, hanem az, aki nélkül nem. Érzel így valamelyikük iránt?

- Kedves mester, ha ki tudnék emelni egyet a hét lány közül, nem fordultam volna hozzád segítségért.

- Akkor fiam talán, nem érdemes elvenni egyiket sem.

- Kérlek mester! Segíts! Apám is rágja a fülemet, a lányok is rágják a fülemet én is nősülnék már, mert úgy látom itt az ideje, nem várhatok tovább. Amúgy is mire várjak? Egy nyolcadik lányra? Az csak nehezebbé teszi a dolgokat, kedves mesterem! Kérlek segíts kedves druida, én...

- No jó, no jó, no jó. Segítek. Nem erőltetném a helyedben a dolgot, de ha így akarod, akkor legyen így! Ha nem tudsz érzelmeid alapján dönteni és a logika sem segít, döntsön a szerencse! Láttál már menyasszonyt esküvőn csokrot dobni? hasonló az ötletem!  Álljon mögéd a hét leányzó. te tegyél tizenkét lépést előre. Legyen a kezedben egy szép rózsa, dobd hátra és aki szerencsés lesz,  aki elkapja a rózsát, az legyen a feleséged.

- Köszönöm! Köszönöm!- hálálkodott a tanácsért a derék Nyibának a herceg, majd elindult, hogy megszervezzen mindent, ami másnapra kellhet neki.

No, eljött a másnap. A herceg a hét lányt odahívatja magához, elújságolja nekik, amit Nyiba mester tanácsolt. Hát úgy is tettek, a hét lány felállt egymás mellé, a herceg hátat fordított és tett tizenkét lépést. majd feldobta a rózsát. De amíg az a levegőben volt, hát egy szemtelen varjú elvitte a virágot. A herceg rárikoltott, hogy ,, Állj meg te tolvaj! Te nyüves, te tollas, te szemtelen!" majd utána rohant. Követte egyenesen be a komiszságok erdejébe.

Hát a komiszságok erdejében egy kicsit eltévedt a herceg, majd egyszer csak maga előtt találja a csúnya Paprikás Maki Banyát

Ez a banya, nagyon régen nem volt olyan csúnya, mint a többi banya. Sőt! Nagyon is szép volt réges-régen, egészen addig, amíg véletlenül nem varázsolta magát félig makivá. Onnantól kezdve ronda volt, mint a bűn! Paprikásnak meg azért nevezték, mert állandóan paprikát majszolt.

No ez a Paprikás Maki Banya meglátta a herceget, rögtön elkezdte kergetni.

- Hercegem, hercegem, de tetszel nekem te herceg! Gyere ide, hagy csókoljalak meg!

- Meg ne csókolj! Bűn rusnya vagy! Meg aztán ha gyönyörű lennél, akkor se csókolnálak meg! Kint hét szép lány várja, hogy egyiküket elvegyem feleségül!

- Oszt miért is vannak heten? Miért nem csak egy leány várja, hogy megkérd a kezét? 

- Mert...mert nem tudtam választani közülük. Az egyiknek, a haja gyönyörű, a másodiknak a szeme, a harmadiknak a legformásabb a keble, a negyediknek a legszebb az éneke, az ötödiknek legédesebb a kacaja, a hatodiknak a legforróbb a csókja és a hetedik a világ legszorgosabb háziasszonya és a főztje is remek. Mind a hét boldoggá tesz és....és sehogy se tudom kit válasszak.

- Hát én ezen tudok segíteni! Van nekem egy levesem! Egy varázsleves! Azok, kik abból esznek, eggyé válnak. Ha egy fazékból eszik a hét virágszál, virágcsokorrá fognak változni. Egy asszonyka lesz a hétből, neked pedig nem kell döntened.

- Van ilyen varázsleves? És erről nekem Nyiba mester miért nem mesélt?

- Mert a druidák nem ismerik ezt a receptet, csak mi banyák! De ha elfogadod a feltételemet, főzök neked egy kondérnyit, amit szétoszthatsz a hét asszonyka között.

- Mi a feltétele?

- Ha az új asszonyka nem fog téged szeretni, hihihi, akkor engem kell elvenned feleségül? megegyeztünk?

- Meg banyám!- mondta a herceg, hisz biztos volt benne, ha e hét lány külön-külön szereti, akkor biztos együtt, még jobban fogják.

A herceg segített a banyának megfőzni a levest. Került bele néhány átlagos dolog is, mint a répa, de a legtöbb hozzávaló, nagyon bizarr és furcsa volt. Kígyó szeme, béka nyála, babakönnye, még egy eleven kobalt kék tarantulát is beledobtak.- Te herceg, ha elengedsz, teljesítem három...- mondta volna a pók, de hiába, a hercegben már akkora volt a nősülhetnék, hogy gondolkodás nélkül beledobta az ízeltlábút a levesbe.

No elkészült a banyaleves, elment a herceg a leányokhoz. Mindegyiktől elnézést kért, amiért a rózsát elrabolta a madár és azt mondta, ez a leves jóvátétel azért, amiért a próba elhalasztódik. Hát a lányok furán néztek a levesre, fura volt a színe, a szaga. Az, amelyik a konyhában volt ügyes megkóstolta. Amilyen fura volt a kinézete és a szaga, olyan finom volt a leves. A többiek is felbátorodtak és elkezdtek enni.

Amikor befejezték, a lányok, egybeolvadtak. De nem ám egy szépséges leány lett belőlük, ahogy azt a herceg kigondolta! Hanem egy tizennégy szemű, kétszázhuszonnégy fogú szörnyeteg- A te hibád, hogy ilyen csúnya lettünk!- sírva fakadt a szörnyeteg és mielőtt a herceg makoghatott volna bármit is, a torzszülött sírva elrohant. Több se kellett a banyának, rögtön ott termett a herceg mellett.

- Az üzlet, az üzlet! Te az enyém, én a tied! Gyere babám, elviszlek a Holdig!

- De én... de én nem akarom!- de hiába sírt a herceg szája, mert a Paprikás Maki Banya már fel is ültette a seprűjére és elvitte a Holdig.

Na és ezután hogy jártak a lányok? Szerencsére az átok hét nap múlva magától elmúlt és mindegyik talált magához való derék férfit. A herceg pedig azóta is a Paprikás Maki Banyával él a Holdon, ha csak meg nem halt...de persze nem halt meg, hiszen a banya, minden héten beletuszkol egy kis "holnapisélsz" varázsgombát, így a herceg örökké a banyával fog élni.

A mese tanulsága egyszerű: vedd komolyan a lányokat, tiszteld őket, különben érted is eljön a Paprikás Maki Banya! Ha nem hiszitek, kérdezzetek meg egy lajhármakit!