Talán még nem hallottatok a babugeri szörnyekről. Kik ők? Micsodák azok? Elmesélem, hisz e történetem az ő hazájukról fog szólni, így ha nem tudjátok kik ők, hiába is mesélnék.

A babugerik, hosszú nyakú szörnyek, kiknek dús bundájuk van, de annyira dús az a bunda, hogy a babugerik arcát, orrát, fülét, teljesen betakarja. Ezek a hosszú nyakú, szőrös lények, valójában elégé barátságos teremtmények, de újév első napján elözönlik a városokat, táncolnak és a fiatal lányokat elfenekelik. De nem rosszból paskolják el azokat, mindezt azért teszik, hogy elősegítsék a gyermekáldást. Emlékeztek a mesékre, amik azt mondják a gyermekeket a gólya hozza? Nos, ez a mese is azért terjedt el, mert a babugerik országában rengeteg gólya van.

De manapság, nem könnyű a babugerik élete! Országukban egyik napról a másikra, kiszáradt a föld, s nem termet rajta semmi. Szegény babugerik, nagy rútság érte őket. Mégis, miféle gonosz tréfa az, hogy pont a termékenység szellemeinek meddő a földje? Se búza, se krumpli, se gyümölcs, se semmi nem termett azon. A babugerik mindent megtettek, hogy a földjük újra termékeny legyen, még egy sámánt is hívtak messzi földről, hogy járjon esőtáncot, de haj, még az sem segített!

Aztán két ifjú babugeri, egy barna és egy fehér, elhatározta, hogy világgá megy, megoldást találni a problémára. El is indultak, de hát még másnap se érik el hazájuk határát. No nem azért, mert lassúak voltak, vagy mert lusták, még csak nem is azért, mert olyan hatalmas lett volna a babugerik országa. Csak nem tudták, merre induljanak el egyáltalán.Tanácstalan bolyongtak országuk határvidékén. 

Mikor a sok vándorlást követően megpihentek, különös hangot hallottak.

- Én tudom merre menjetek!- mondta egy vidám, barátságos, de lustácska hangocska.

- Hol vagy te kedves idegen?- kérdezték a bakugerik, mert nem látták sehol senkit.

- Itt vagyok fent! Itt kapaszkodok a fa tetején!- mondta az idegen. Felnéztek és valami állatka volt ott a fán. Lassan, komótosan, lemászott hozzájuk.

- Hát te ki vagy?- kérdezte a barna.

- És mi vagy?- kérdezte a fehér.

- Én Lajcsi  vagyok, a lajhár.- mondta barátságosan a fura állatka.- Tudom kit kell keresnetek, hogy a föld újra boldogságot és elemózsiát adjon! Meg kell keresni Tölgyapót! Nem csupán egy egyszerű fa ő! Hanem nagy tudású druida és minden fáknak édesapja! Csak ő tud rajtatok segíteni! De tudjátok, szeretnék én lenni az első világjáró lajhár! Mert mi magunk nem vagyunk épp vándorló lények, de én szeretném látni az egész világot! Ha magatokkal visztek, cserébe végig mutatom majd az utat. Rendben?

- Áll az alku, Lajcsi lajhár!- mondta a barna.

- Gyere, pattanj a hátamra!- mondta a fehér.

No, ezek hárman, mennek arra, merre Lajcsi mondja. De ahogy mennek, szomorúan jön feléjük egy manó.

- Adj Isten manócska!- köszönt rá udvariasan a két babugeri és a lajhár.

- Szervusztok. Hát ti így hárman, merre mentek?

- Megkeressük Tölgyapót! Földjeinken nem terem semmi, szárazság uralkodik, csak ő segíthet.

- No ti szegény babugerik, forduljatok vissza! A manók országát is ilyesfajta átok sújtja, én is elmentem Tölgyapóhoz. Ezer aranyat ajánlottam a segítségért, de ő visszautasított. Menjetek haza ti is, mert nektek se fog segíteni!- mondta szomorúan a manó, majd ment tovább. Hát a babugerik tanácskoznak, hogy ha ennek a manónak nem segített ezer aranyért, akkor nekik se fog, hisz nincstelen mennek. De Lajcsi megnyugtatta őket, hogy menjenek tovább, mert segíteni fog, hisz olyas valamit adnak majd, mi értékesebb ezer aranynál. A babugerik hallgattak rá.

Ahogy folytatták útjukat, egy nagy, zömök, zöld színű izomkolosszus jön feléjük, kinek disznó orra és széles válla volt. Semmi kétség, egy ork jött dühösen feléjük.

- Adj Isten ork Uram!- Köszönt rá udvariasan a két babugeri és a lajhár.

- Szervusztok. Hát ti így hárman, merre mentek?

- Megkeressük Tölgyapót! Földjeinken nem terem semmi, szárazság uralkodik, csak ő segíthet!

- No ti szegény babugerik, forduljatok vissza! Az orkok országát is ilyesfajta átok sújtja, én is elmentem Tölgyapóhoz. Ezer szolgát ajánlottam a segítségért, de ő visszautasított. Menjetek haza ti is, mert nektek se fog segíteni!- mondta dühösen az ork, majd ment tovább. Hát a babugerik tanácskoznak ismét, hogy ha ennek az orknak nem segített ezer szolgáért, akkor nekik se fog, hisz nincstelen mennek. De Lajcsi megnyugtatta őket, hogy menjenek tovább, mert segíteni fog, mert mit ők adnak ajándékba értékesebb lesz ezer szolgálnál is. A babugerik hallgattak rá.

Ahogy mennek, egy hatalmas elefánt jön velük szembe, hátán pedig egy herceg, egy indiaiféle. Búsult az elefánt is és a herceg is ki a hátán ült.

- Adj Isten hercegem! Adjon Isten elefánt uram!- Köszönt rájuk udvariasan a két babugeri és a lajhár.

- Szervusztok.- mondta barátságosan az elefánt.

- Hát ti így hárman, merre mentek?- kérdezte kíváncsian a herceg.

- Megkeressük Tölgyapót. Földjeinken nem terem semmi, szárazság uralkodik, csak ő segíthet.

- No ti szegény babugerik, forduljatok vissza! A mi országunkat is ilyesfajta átok sújtja, mi is elmentünk Tölgyapóhoz. Ezer gyönyörű leányt ajánlottunk a segítségért, de ő visszautasított. Menjetek haza ti is, mert nektek se fog segíteni!- mondta felváltva a herceg és az elefánt, majd tovább mentek ők is. Hát a babugerik megint tanácskoznak, hogy ha ennek a hercegnek nem segített ezer leányért, akkor nekik se fog, hisz nincstelen mennek. De Lajcsi megnyugtatta őket, hogy menjenek tovább, mert az segíteni fog. A babugerik hallgattak rá.

Aztán végre megérkeztek Tölgyapóhoz. Ő volt a világ leghatalmasabb fája, S a törzse közepén arca volt, akárcsak az embereknek.

- Ki és mily kéréssel látogatott meg?- kérdezte szigorú hangján Tölgyapó. Ekkor Lajcsi lemászott a babugeriről és odalépett Tölgyapóhoz.

- Kedves Tölgyapó. Azért jöttük ilyen messzire te hozzád, mert a babugerik országában nem terem semmi. Kérlek, varázserőddel gyógyítsd meg a földjeiket!

- Mit ajánlasz cserébe kicsi lajhár?

- Csak ezt tudom adni cserébe.- majd odament bölcs Tölgyapóhoz és átölelte a fát.- Szeretlek és köszönöm, hogy vigyázol a természetre!  

Tölgyapó meghatódott, mert akkora szeretet és hála volt abban az egy ölelésben, melyet Tölgyapó még sose tapasztalt. Tudjátok, sok mindent meg lehet  venni pénzen és sok mindent lehet megszerezni hatalommal, de a hála és a szeretet az nem ilyen. Azok értékesebb dolgok annál. És Tölgyapó ezt tudta jól.

A lajhár ölelése, annyi szeretetet adott a bölcs Tölgyapónak, hogy nem csak a babugerik, de még a többi nemzet országát is megmentette varázserejével. A babugerik és Lajcsi, hazatértek a babugerik országába és hatalmas ünnepséget rendeztek a három vándor, kiváltképp Lajcsi tiszteletére. A babugerik pedig azóta tudják: mindig emlékeztesd szeretteidet arra, mennyire szereted őket és mennyire hálás vagy nekik.

 A termékenység szellemei még ma is ünnepelnek, ha rá nem untak.