Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Balszerencsés Pityu. Gondolom azt nem kell ragozni, hogy azért hívták emígy, mert a szerencsét, hírből sem ismerte.

 No, ez a Balszerencsés Pityu azért nem volt olyan magányos, mint amilyen balszerencsés. Mindig volt kivel beszélgetni a szántásban, kiváltképp Laci komával. Jó sokáig, az is olyan szegény volt, mint a Pityu. De egyik nap, ahogy Pityu elindult dolgozni a földekre, észrevesz egy csodaszép hintót, tele csudaszép lányokkal. A hintó megállt Pityu mellett, hát ki száll ki belőle tetőtől-talpig díszes ruhában? Persze, hogy a Laci koma!

- Há de koma, há de hogyan?- hüledezett Pityu, aki teljesen el volt bűvölve a szépséges ruhától.

- Ugye milyen csodás az új ruhám Pityu cimborám?

- De hogyan? De honnan? Ugye nem loptad?

- Hát zsiványnak nézel engem Pityu cimborám?! Fent horgásztam a Sóhajok tavánál. Sokan mesélték, bár sokáig én sem hittem el, hogy a tóban van egy szép aranyhal, pontosabban egy aranyharcsa! Tudod, olyan csoda hal, ami teljesíti három kívánságodat, ha visszadobod. Tudod Pityukám, már az ág is húzott, így gondoltam teszek vele egy próbát! No mit ad a jó isten? Én kifogtam! Visszadobtam és most bármit is eszek nem hízom tovább, van tizenként csudaszép lánykísérőm és gazdag, vagyonos ember lett belőlem! Menj el te is a Sóhajok tavához! A te balszerencsédnek is vége lehet!

Pityu nem is vágyott többre, hát el is dobta a kaszát és rohant is kifogni az aranyharcsát! De gondolhatjátok mi történt! Rossz irányba indult el és el is tévedt. Még egy medve is megkergette.

No de közben a Laci koma a többi ivócimborának és pajtásnak is elújságolta, hogy mi történt. Aztán ugye a vagyon végett lettek új, tehetősebb komái, azoknak is elmesélte mi történt.

Végül már három falu is erről beszélt. Hát boldog, boldogtalan, minden férfi és nő, elindult a Sóhajok tavához. Egymás után kifogták a harcsát. Szegény csak teljesítette és teljesítette a kívánságokat. Némelyiknek ráadásul olyan lehetetlen és ostoba kívánsága volt, hogy ha akarnám se tudnám elmesélni. Hát az aranyharcsa belepistult az egészbe. - Elég! Elég! Elég! Soha többé nem teljesítem senki kívánságát! Tudjátok mit? Annyira mérges vagyok az emberekre, hogy most én fogok horgászni rájuk és csak azt engedem vissza a felszínre, aki teljesíti három kívánságomat!- Így is tett az öreg harcsa. Fogott egy kakaós csigát, rá kötötte egy madzagra, majd  a madzag másik végét pedig egy botra. Lemerült a víz alá, a csigát meg kint hagyta a parton.

Szegény, derék, balszerencsés Pityu. Hát nem ekkor ért oda a Sóhajok tavához? Szegény, már nagyon éhes volt, étel nélkül keringett napokig az erdőben ugye. Mikor meglátta a kakaós csigát, a nyál összefutott a szájában! Nem is gondolt olyan huncutságra, hogy ez esetleg csapda. Eszébe nem jutott, hogy ma rá horgásznak. Tehát a kománk, amint meglátta a finom péksüteményt, ráharapott. És amint beleharapott, a harcsa már húzta is a víz alá.

- No figyeljél te ember! Én csak akkor doblak vissza a felszínre, ha teljesíted három kívánságomat! Áll az alku?- Szegény Pityu, há' majd megfulladt, úgyhogy bólogatott, bólogatott. A harcsa pedig kihajította a partra.

- Mi az első kívánságod aranyharcsa?- kérdezte lihegve a Pityu.

- Az első kívánságom az, hogy egy rémmesével kergess el mindenkit a tavamtól, hogy többé soha senki ne akarjon engem kifogni!- A Pityu így is tett. Rátért a főútra és aki ott szembejött vele, azt mindjárt elriasztotta.

- Jaj meneküljetek! Meneküljetek! Biz az nem egy aranyharcsa, hanem egy aranyharcsának öltözött krokodil! Azért teljesítette a Laci koma három kívánságát, hogy minél több ember jöjjön ide, akit felfalhat! Meneküljetek, meneküljetek!- Hát azok biz', minden szavát elhitték a Pityunak. Az első kívánságot, teljesítette.- Mi a második?- kérdezte a harcsától Pityu.

- Takarítsd fel azt a szemetet, mit a többi ember a tóparton hagyott!- Pityu így is tett. fáradtságos munka volt, de végül végzett ezzel is.- A harmadik pedig az, hogy szórakoztass, nevettess meg engem!

- Ám legyen.- Pityu, elkezdett malacul viselkedni, táncolni, kurjongatni, a harcsa pedig csak nevetett és nevetett. De egy idő után Pityu elfáradt és kijött ajkán a bánata.- Pedig én, nem is akartam három kívánságot. Csak azt reméltem a balszerencsém végre elmúlik.- Panaszkodott fennhangon, bánatosan szegény, derék Pityu barátunk. A harcsa igencsak elszégyellte magát, hogy a sok kapzsi ember miatt ezen a szegény balszerencsés Pityun csattant az ostor.

-  Jaj, bocsásd meg ezt az apró kicsi tréfámat te legény. Tudod mit? Elveszem a szerencsétlenségedet és adok helyette jó szerencsét! A te balszerencsédet pedig olyan ember fogja megkapni, ki van oly kapzsi, hogy másodjára is ki akar engem fogni! Most menj Pityu és légy boldog!

Pityu elindult. Mendegélt felemásan, kicsit búsan, kicsit vidáman. Egyszer csak, megbotlik egy régi olajlámpában. Megdörzsöli, hát egy dzsinn szellem jött ki belőle, hatalmas nagy turbánnal a fején!

- Na Pityu, lehet három kívánságod! Mi légyen az első?- kérdezte barátságosan, mosolyogva a szellem Pityutól.

- No, hát csak igazat mondott a harcsa a szerencsémet illetően? Az első kívánságom...hát, hogy...még ma találkozzam életem szerelmével!

- Úgy lesz, kedves Pityu. És mi a másik kettő?

- Légy boldog és szabad!- mondta Pityu. A kísértet nagyon megörült a szokatlan kívánságnak. Megölelte Pityut, kezet rázott vele, hálálkodott, majd elrepült.

Juj de azután mi történt? Jött egy megvadult ló, rajta egy csudaszép leányzóval. A Pityu gyorsan megnyugtatta a lovat, még mielőtt ledobná magáról a leányt. Majd a leánnyal egymás szemébe néztek.  A leányzó rögtön beleszeretett a hősiesen viselkedő Pityuba.

Később derült ki, hogy az bezony nem más volt, mint a királykisasszony és a király annyira hálás volt Pityunak, meg hát látta is a lányán, hogy tényleg szereti, hogy az se érdekelte, hogy paraszt legény, neki adta lányát és királyságát.

Na bezzeg közben mi történt? Hát biz a Sóhajok tavához merészkedett valaki. Tudjátok ki? A Laci kománk! Gondolta, még három kívánság csak elfér a házban. Egy nagy hálóval kifogta a harcsát.- Ha visszadobsz, most nem három kívánságot kapsz, hanem egy szép ajándékot! - Gondolta magában a Laci koma, hogy ez csak nem olyan jó, mint a három kívánság, de megteszi. Visszadobja.

- No mi az a szép ajándék?

- Hogy mi? Hát a Pityu barátod balszerencséje!- röhögött a rafinált harcsa, a Laci koma meg csak fogta a fejét, hát ordítva rohant le az úton. Szembe jött vele a dzsinn. Gondolta, na majd az teljesíti három kívánságát.

- Hallod-é te Dzsinn! teljesítsd három kívánságomat!

- Nem úgy van az! Először is kellene a lámpásom is! Másrészről pedig, a komád engem felszabadított, tőlem már senki se kívánhat!

- De én akarom a három kívánságot!

- De ha egyszer mondom, hogy már szabad vagyok, meg hát amúgy sincs nálad a lámpa!

- De én akarom! Akarom!- A dzsinn akkora haragra gerjedt, hogy a komát elvarázsolta aranyhallá. Azóta is csak fogják ki az emberek, s ő kénytelen teljesíteni a butábbnál butább kívánságokat.

Pityuból király lett, feleségével boldogan élt, míg meg nem holt. Laci koma pedig teljesíti azóta is a kívánságokat, hacsak valaki inkább ki nem sütötte.